Kelvin

A Kelvin-skálát 1848-ban William Thomson skót fizikus és mérnök, 1. báró Kelvin vezette be. Elsősorban a természettudományokban, a mérnöki tudományokban és a fizikában használják abszolút hőmérsékleti referenciaként, amely biztosítja a termodinamikai egyenletek konzisztenciáját.

A hőmérséklet szabványos mértékegységeként a Kelvin a fizikában, a kémiában és a mérnöki tudományokban alapvető fontosságú, ahol a pontos hőmérések kulcsfontosságúak. Az olyan hétköznapi hőmérsékleti skálákkal ellentétben, mint a Celsius és a Fahrenheit, amelyek a víz fagyási és forráspontján alapulnak, a Kelvin az abszolút nullához (0 K) kötődik - az elméleti ponthoz, ahol minden molekuláris mozgás megszűnik.

Mivel a Kelvin-skála az abszolút nullánál kezdődik, nincsenek negatív értékek - minden hőmérséklet pozitív. Ugyanazok a fokozatok, mint a Celsiusé (1 K = 1°C változás), de elhagyja a fokjelet (°), ami megkülönbözteti a többi hőmérsékleti skálától.