Hőstressz a növényekben

A növények hőstresszéről akkor beszélünk, amikor a levegő hőmérséklete hosszabb időre a növény optimális hőmérsékleti tartományát meghaladja, és ez megzavarja a létfontosságú élettani és biokémiai folyamatokat. A magas hőmérséklet megzavarhatja a fotoszintézist, a légzést és a vízfelvételt, ami a növekedés csökkenéséhez, alacsonyabb terméshozamhoz és esetleges károsodáshoz vagy elhaláshoz vezet.

• A fotoszintézis gátlása: A túlzott meleg csökkentheti a klorofill működését, korlátozva a növény képességét, hogy a napfényt energiává alakítsa. Ez gyengíti a növényt és lassítja a fejlődését.
• Fokozott vízveszteség: A magas hőmérséklet felgyorsítja a transzspirációt, ami a növények gyors vízveszteségét okozza. Ha a vízveszteség meghaladja a növény nedvességfelvevő képességét a talajból, a növény elhervadhat vagy kiszáradhat.
• Sejtkárosodás: A szélsőséges hő hatására a növényi sejtekben lévő fehérjék és enzimek denaturálódhatnak, ami szövetkárosodáshoz és az anyagcsere-funkciók károsodásához vezet.
• Késedelmes vagy sikertelen reprodukció: A hőstressz megzavarhatja a virág- és magfejlődést, csökkentve a beporzás sikerét és alacsonyabb terméshozamot eredményezve.
• A kártevőkkel és betegségekkel szembeni fokozott sebezhetőség: A stresszes növények védekezőképessége gyakran gyengébb, így fogékonyabbak a kártevőkre, gombás fertőzésekre és más betegségekre.
  

A növények a hőstresszre úgy reagálnak, hogy a vízveszteség csökkentése érdekében bezárják a sztómáikat, hősokkfehérjéket termelnek a sejtstruktúrák védelme érdekében, és néha megváltoztatják növekedési mintáikat. A hosszan tartó expozíció azonban legyőzheti ezeket a védekező mechanizmusokat, ami visszafordíthatatlan károsodáshoz vezethet.

A hőstressz enyhítésére a gazdálkodók és a kertészek olyan stratégiákat alkalmazhatnak, mint az árnyékolás, a mulcsozás, a megfelelő öntözés és a hőtűrő növényfajták kiválasztása.