Hadley sejtek

A Hadley-cellát, a Föld légkörének alapvető alkotóelemét a bolygó Nap általi egyenetlen felmelegedése hajtja. Az Egyenlítőn, ahol több közvetlen napfény éri, mint a sarkokat, lényegesen melegebb hőmérséklet uralkodik, ami a levegő körforgásának folyamatos körforgását indítja el. Íme a folyamat lebontása:

• Fűtés és emelkedő levegő: Az intenzív napsugárzás az Egyenlítőnél felmelegíti a levegőt, ami a levegő emelkedését okozza, és létrehozza az intertrópusi konvergenciazóna néven ismert alacsony nyomású zónát. Ahogy ez a meleg, nedves levegő felemelkedik, lehűl, és a nedvesség lecsapódik, ami a trópusi esőerdőkre jellemző heves esőzésekhez vezet.
• Pólusirányú mozgás és lehűlés: Amint a levegő eléri a felső troposzférát, a sarkok felé áramlik, mind északra, mind délre. E mozgás során fokozatosan lehűl és veszít nedvességet.
• Süllyedő levegő és szubtrópusi magasságok: Mire a levegő eléri az északi és déli szélesség körülbelül 30. fokát, jelentősen lehűl. Ez a hűvösebb, szárazabb levegő leereszkedik, és szubtrópusi magaslatokként ismert magasnyomású zónákat hoz létre. Ez a leszálló száraz levegő az elsődleges oka annak, hogy a világ nagy sivatagjai ezeken a szélességi körökön helyezkednek el.
• Egyenlítői áramlás és passzátszelek: A felszínt elérve a lefelé szálló levegő visszaáramlik az Egyenlítő felé, és ezzel befejeződik a keringési hurok. Ezt a felszíni áramlást befolyásolja a Coriolis-hatás, amely eltéríti a levegőt, és létrehozza a passzátszelek néven ismert, egyenletes keleti szeleket.

Ezek a sejtek jelentős hatással vannak bolygónkra. A globális légköri cirkulációban döntő szerepet játszanak, hatékonyan osztják el a hőt. Ez a keringés közvetlenül alakítja a regionális éghajlati mintázatokat, ami a trópusi esőerdők kialakulásához vezet az intertrópusi konvergenciazónában és a nagy sivatagok kialakulásához a szubtrópusokon. 

Ezen túlmenően a passzátszeleket is generálják, amelyek a tengeri hajózáshoz történelmileg nélkülözhetetlenek voltak. Az intertrópusi konvergenciazóna évszakos eltolódása, amely a nap zenitjét követi, mélyreható hatással van a trópusok csapadékviszonyaira. 

Végül, a szubtrópusok száraz, leszálló levegője a hajtóereje az olyan ikonikus sivatagok kialakulásának, mint a Szahara, az Arab- és az Ausztrál-sivatag, és nagyban befolyásolja a globális időjárási mintákat.

Lényegében a Hadley-cellák a napfűtés által vezérelt légkörforgás folyamatos körforgását jelentik, amely alapvetően alakítja az időjárási mintákat és befolyásolja a trópusok és szubtrópusok ökoszisztémáit.

‍