Fahrenheit

A Fahrenheit-féle hőmérsékleti skálát Daniel Gabriel Fahrenheit német fizikus fejlesztette ki 1724-ben. Elsősorban az Egyesült Államokban, a Bahamákon, a Kajmán-szigeteken és néhány más területen van még használatban.

Íme a Fahrenheit-skála legfontosabb referenciapontjainak bontása:

• 32°F: A tiszta víz fagyáspontja.
• 212°F: A tiszta víz forráspontja normál légköri nyomáson.
• 98,6 °F: Az emberi test átlagos testhőmérséklete.
• 0°F: Eredetileg egy bizonyos sós vízoldat, jég, víz és ammónium-klorid keverékének fagyáspontján alapult, amelyet Fahrenheit akkoriban a legalacsonyabb elérhető hőmérsékletnek tekintett.

Fahrenheit ezeket a referenciapontokat és beosztásokat a skála számára a korai hőmérsékletmérési technikák és a meglévőnél finomabb beosztású skála iránti vágya alapján választotta ki. A sósvizes oldat megbízható mélypontot biztosított, és kezdetben az emberi test hőmérsékletének 100 fokot tűzte ki célul, amit később finomított.

Míg a világ nagy részén a Celsius-skálát (°C) használják a hőmérséklet mérésére, a Fahrenheit-skála elsősorban az Egyesült Államokban és néhány más régióban maradt használatban.

Tudományos területeken a Celsius-fokot gyakran használják a Kelvin-skála mellett, ahol az abszolút nulla (a lehető legalacsonyabb hőmérséklet) -273,15°C (0 K).